Maróth Miklós professzor a migrációs folyamatok elsődleges okai közé sorolta a Közel-Kelet és Afrika országaiban az elmúlt száz évben lezajlott robbanásszerű népességnövekedést, amely felerősítette a hagyományosan meglévő etnikai és vallási feszültségeket, valamint állandósította a társadalomban a megélhetési nehézségeket. Hangsúlyozta, a közel-keleti országokban száz év alatt kilencszeresére nőtt a lakosság, ehhez hasonló demográfiai trendekkel Magyarországnak ma mintegy 70 millió lakosa lenne. A politikai instabilitáshoz az is hozzájárul, hogy a sok esetben törzsi alapokon szerveződő társadalmaknak gyenge az államhoz való viszonya, a volt gyarmattartók által meghonosított szekuláris államprojekt gyakorlatilag csődöt mondott. A bevándorlás európai aspektusai kapcsán hangsúlyozta, hogy szekuláris állam létrejötte csak a keresztény kultúrkörben képzelhető el, az iszlám vallás ezt a berendezkedést nem tudja értelmezni és magára nézve irányadóként elfogadni. A Széchenyi-díjas akadémikus emlékeztetett arra, hogy a szíriai elnök esetleges bukásával egy újabb, még véresebb polgárháború következhet, mivel több száz törzsi és vallási csoportosulás küzd majd a hatalomért, miközben a nemzetközi szereplők is érvényesíteni kívánják érdekeiket. Maróth Miklós szerint a második világháború utáni több évtizedes európai béke azért volt lehetséges, mert a nagyhatalmak a Közel-Keletre „exportálták” háborúikat. Jelenleg Szíriában van versenyfutás a két nagyhatalom között, amely konfliktusban Oroszország mutatkozik sikeresebbnek. Az EU-Törökország megállapodás kapcsán a professzor különösen aggályosnak tartja, hogy a török fél „kiválogatja” és magánál tartja a diplomával vagy szakmával rendelkező menekülteket, míg a képzetlen, nagy részben analfabéta embereket továbbküldi Európába.

Hölvényi György néppárti képviselő a polgárháború sújtotta Szíriában szerzett személyes tapasztalatait felidézve hangsúlyozta, hogy a keresztény népesség az iszlám szélsőségesek kiemelt célpontja. Ugyanakkor, ha megszűnik a keresztény jelenlét az országban – amely kisebbség az alavitákkal együtt hosszú ideig stabil kormányzást biztosított Szíriában –, az a működőképes Szíria végét jelenti, és ennek hatása beláthatatlan lesz az egész régió stabilitására, különösen a politikailag rendkívül sérülékeny Libanonra nézve. A képviselő felidézte, hogy a térség keresztény politikusai, és maguk az üldözöttek is "fizetett fanatizmusként" írják le a szélsőségesek tevékenységét, azaz a vallási motiváción túl jelentős anyagi támogatással is rendelkeznek. A magyar EP-képviselő az Európai Unió előtt álló feladatokról szólva elmondta, hogy a keresztény közösségek megtartása érdekében elengedhetetlen az egyházi szervezetek bevonása az európai humanitárius programok végrehajtásába. Európának, még ha nem is vesz róla tudomást, felelőssége van a közel-keleti keresztények megmaradásában és egy 2000 éves kultúra megőrzésében. Emlékeztetett arra is, hogy az EU vezető szerepet tölt be pénzügyi segélyezésben a válságövezetekben. Az uniós intézmények azonban súlyos mulasztást követnek el, ha nem tekintenek partnerként a menekültek helyszíni ellátásában leghatékonyabb egyházi humanitárius szervezetekre. Hölvényi György szerint az európai intézményeknek tekintetbe kellene venniük nyilatkozataik hatását, mert, mint mondta, a kvótarendszer a Közel-Keletről nézve nem más, mint egy meghívó Európába.

Benkő Levente államtitkár az Európai Unió előtt álló biztonságpolitikai és diplomáciai kihívásokat elemezve elmondta: az Európai Bizottság és az ENSZ szakosított szerveinek becslései szerint Európa akár százmilliós nagyságrendű bevándorló beáramlással szembesülhet a következő évtizedekben Afrika és Ázsia irányából. Az államtitkár szerint a migráció csökkentése érdekében indokolt lenne az EU fejlesztéspolitikája feltételévé tenni a célországok e téren való együttműködését. Az EU-török áttelepítési megállapodás kapcsán az államtitkár helytelennek tartotta Európa biztonságának külső szereplőkre való "kiszervezését", és egy önálló Európai védelmi politika mellett foglalt állást. A migráció kapcsán alapvető mulasztásként értékelte, hogy Európa nem teszi egyértelművé: akar-e bevándorlókat fogadni, vagy sem. Európa belső kihívásairól szólva az államtitkár kifejtette, hogy a bevándorlás jelentette feszültségek miatt számos országban erősödő legitimációs válsággal küzd a fősodorbeli politikai elit, amit világosan alátámasztanak egyes közelmúltbeli választások eredményei.

Az előadók egyetértettek abban, hogy a már Európában tartózkodó muszlim népesség integrációs hajlandósága erősen kérdéses, amelynek egyik oka a vallás kizárólagosságra törekvő társadalomképe. Ugyanakkor az integráció feltételeit maga Európa sem kínálja fel, mivel saját önazonosságának feladásával egyre kevésbe rendelkezik olyan világnézeti és erkölcsi alapvetéssel, amely vonzó igazodási pontként szolgálhat a bevándorlók számára.