Hírek

2016.06.29. Brexit: Az Egyesült Királyság kilépésével az EU egy mindkét végén nyitott folyosóvá válik      
„Igen” - felelte Nick Thorpe, Magyarországon élő angol újságíró, „Nem tudom” - hangzott Schöpflin György professzor, Angliában felnőtt európai parlamenti képviselőnk válasza arra kérdésre, hogy véleményük szerint egy év múlva az EU tagja lesz-e az Egyesült Királyság. A Magyar Hullám Társaság által szervezett brüsszeli beszélgetésen két autentikus, a brit társadalmat jól ismerő személyiség értékelte az egész Európát felforgató brit népszavazás eredményét, Fóris György újságíró vezetésével.

 A beszélgetés első szakaszában Schöpflin György felhívta a figyelmet az Egyesült Királyságon belül jelenlévő törésvonalakra: Skócia és Észak-Írország Angliához való viszonyára, London és a vidék, vagyis gazdagok és szegények közti feszültségre, valamint a két domináns párt, a Konzervatívok és a Munkáspárt vezetőségében létrejött törésekre. Ezek egyenként is súlyos kihívásokat jelentenek, azonban együttesen vélhetően hosszan tartó, többszintű válságot okoznak a brit belpolitikában - hangsúlyozta a professzor.

Nick Thorpe egy Georg Büchner-idézettel összegezte a brit népszavazással kapcsolatos véleményét, miszerint „A nép olyan, akár a gyermek, mindent össze kell törnie, hogy megnézze, mi van belül”. A migrációs jelenség politikusok általi felhasználásáról szólva kifejtette: nem ért egyet azzal az állítással, hogy a britek az Unió felelőtlen migrációs politikája miatt szavaztak volna a kilépésre, mivel a brit szélsőjobb nem a Közel-Keletről érkező migránsok, hanem a kelet-európai olcsó munkaerő, köztük a magyarok beáramlása ellen agitált. Thorpe szerint a brit miniszterelnököt a Brit Függetlenségi Párt (UKIP) és a jobboldali média egy része mozgatta, miközben mindenki tisztában volt vele, hogy a felvetés egy álprobléma, mert a kelet-európaiak nem élősködni érkeznek az Egyesült Királyságba, hanem keményen dolgozni olyan állásokban, amelyekhez gyakran túlképzettek.

Thorpe szerint Európát nem fenyegeti sem a politikai korrektség, sem a 68-as generáció, ezzel szemben valódi problémát jelent az újjáéledő nacionalizmus. Kifejtette, hogy Európának időre van szüksége a brit népszavazási eredmény megemésztésére, valamint felhívta a figyelmet, hogy már több mint négymillió brit csatlakozott egy új népszavazási kezdeményezéshez, és fennáll a veszély, hogy az ügyből valóban egy „Neverendum” lesz, utalva egy brit lap szellemes megfogalmazására. Thorpe - aki „A Duna - Utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig” c. könyv szerzője - hiányolja az EU részéről a pozitív üzeneteket is, ugyanis véleménye szerint túl kevesen tudják Magyarországon, hogy a Duna vízminősége Budapestnél jelentősen javult, miután uniós forrásokból megépült a csepeli szennyvíztisztító.

Schöpflin György professzor úgy vélekedett, hogy az Egyesült Királyság úgy csatlakozott 1973-ban az Európai Közösséghez, hogy soha nem tudatosította, hogy az egy politikai tartalmú közösség is, míg az európai integrációval szembeni fenntartások már az 50-es években is jelen voltak a brit politikában. Nem segített az európai projekt szigetországbeli népszerűségének, hogy az európai integráció folyamata mindig is egy elitvezérelt folyamat volt. A professzor, vitatkozva Nick Thorpe migrációt érintő megjegyzésével kifejtette, hogy a bevándorlás problémája az 50-es évek óta újra és újra a brit közélet középpontjába kerül, miközben a rasszista megnyilvánulásokkal szemben a brit civil társadalom, illetve a politikai elit és a média mindvégig néma maradt.

A politikusi felelősség kérdéskörét feszegetve Fóris György feltette a kérdést, hogy a politikában meddig lehet büntetlenül hazudni - utalva Nigel Farage UKIP-elnök világméretű bevándorlást és az Egyesült Királyság felé tartó sokmilliós tömeget vizionáló érveire. Schöpflin György szerint a politikában mindig vannak elhallgatott igazságok és kimondott hazugságok, ugyanakkor felháborító, hogy Farage szemenszedett hazugságokkal operált. Nick Thorpe emlékeztetett, hogy Magyarországon a 2004-es népszavazás kampányában Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 23 millió román beözönlésével fenyegetett, ami segített neki megnyerni a referendumot. A drámai azonban, hogy amikor Gyurcsány az őszödi beszéd kiszivárogtatása után lelepleződött, nem mondott le és még három évig miniszterelnök maradt. A kérdés, hogy hogyan lehet egy politikust elszámoltatásra kényszeríteni - mutatott rá Thorpe.

Visszatérve a Szigetországra, Fóris György arról érdeklődött, hogy a szigetmentalitás, amely híján van a kontinensen folyt állandó háborúskodás keserű élményének, hozzájárult-e ahhoz, hogy a britek mindig is vonakodtak az európai integrációtól. Mint mondta, Schuman és Jean Monnet a II. világháború után egy olyan egymástól kölcsönösen függő rendszert hoztak létre, amelyben ha valaki árt a másiknak, azzal magának is árt, ugyanakkor ez a kölcsönös függőség a szuverenitás egy részéről való lemondással is jár, amely a briteknek központi kérdés.

Nick Thorpe szerint meglepő, hogy a nemzeti függetlenséget frissen visszanyert közép- és kelet-európai államok viszonylag könnyen lemondtak szuverenitásuk egy jelentős szeletéről, amikor 2004-ben, ill. 2007-ben csatlakoztak az Európai Unióhoz, mert úgy érezték, visszatérnek a természetes közösségükbe. Schöpflin György szerint a szuverenitás mindig viszonylagos, ugyanis ha egy ország egy nemzetközi szervezet tagja lesz, feladja szuverenitása egy részét. Az EU esetben - szemben az ENSZ-szel - a szuverenitást egy másik entitás gyakorolja. Az Egyesült Királyságnak nincs alkotmánya, míg a szuverenitást a westminsteri parlament gyakorolja, lényegében teljhatalommal. A westminsteri parlament jogában állna például visszavonni az 1972-es Európai Közösségekhez való csatlakozási szerződést, de mindeddig konszenzus volt arról, hogy ez nem történik meg. Az Egyesült Királyságban nincs Alkotmánybíróság, de a Legfelsőbb Bíróság sem írhatja felül a parlament döntéseit. Ez jelentősen eltér a kontinentális hagyománytól.

Végezetül, a média felelősségét feszegetve, Fóris György arról érdeklődött, hogy mikor vált a brit média EU-ellenessé és miért. Nick Thorpe a jelenséget a média színvonalának általános süllyedésének tudja be, amelyben a valódi érvek helyett túlnyomórészt a szex és az erőszak dominál, és amely a darabszám, a reklámok és az eladás bűvöletében él. A média szerepe a politikusok szembesítése és elszámoltatása lenne, de sajnos a szerkesztők gyakran a népszerűséghajhász tartalmak, a „síró asszonyok” drámája mellett döntenek a valóban fontos kérdések helyett.

Schöpflin György szerint 1989 és a hidegháború vége fordulópont volt, ettől kezdve az emberek nem vették olyan komolyan a híreket. A nyomás és a fenyegetettség megszűnt, eltűnt az a másik világ, vagy ellenpólus, amihez viszonyították magukat. Mindez egybevág a birodalomvesztés lassú, de átható folyamatával. Ekkor felmerült a kik vagyunk mi? kérdése, amelyre a britek azt a válasz adták, hogy mi vagyunk a nem-kontinentális európaiak, vagyis a németekkel, franciákkal szembeni önmeghatározás 1989 óta jelen van. Sajnos a média és a civil szervezetek továbbra is hallgatnak, amikor Nagy-Britanniában atrocitás éri a kelet-európaiakat.

Nick Thorpe szerint az Egyesült Királyság kilépésével a V4-ek és az egész európai projekt egy fontos szövetségest veszít, mivel ha egy ország kilép egy közösségből, ugyan ki akarna csatlakozni hozzá? - tette fel a kérdést. Ha az Egyesült Királyság kilép, az EU egy folyosóvá válik, amelynek mindkét végén nyitva van az ajtaja.


 

 

 

 



  Vissza



Emlékezés a márciusi ifjakra
2017. március 6.
1848-49-es forradalom és szabadságharc 169. évfordulója alkalmából tartott megemlékezés
56-os megemlékezés
2016. október 24.
Rákász Gergely koncertje
Varázsolj nekünk valami szépet
2016. szeptember 26.
A labdarúgó Európa-bajnokság egy játékos szemével
e-mail:   
    jelentkezés
Amennyiben szeretne hírt kapni rendezvényeinkről, iratkozzon fel a Magyar Hullám Közéleti és Kulturális Társaság levelezőlistájára!
  Adatvédelmi elveink
Copyright © 2009 Magyar Hullám, Brüsszel    |   Minden jog fenntartva!   |   Hozzáadás a kedvencekhez